2017. augusztus 11.

Szelencekence || A nyár megmentője Lush Whoosh tusolózselé


Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én idén nyáron úgy olvadok, mint akciós jégkrém a Balaton parton. Hiába zuhanyozom napjában annyiszor, ahányszor csak alkalmam nyílik rá, ilyenkor egy mozgó zuhanyban szeretnék élni, és folyamatosan folyatni magamra a vizet. A bőröm és én sem szeretjük ilyenkor a nehéz tusfürdőket, a friss, élénkítő illatokat azonban annál jobban! Éppen ezért pattant a kosaramba a nyár megmentője a Lush Whoosh tusolózseléje.

A Lush ezt írja az oldalán a tusolózseléről: „Ha olyan fáradt vagy, hogy alig állsz a lábadon, a Whoosh visszazökkent a legjobb formádba. Ez az élénkítő illatú zselé lesöpri rólad a fáradtságot és különösen jól hűsít, ha zuhanyozás előtt a hűtőgépbe vagy a fagyasztóba teszed. A keveréket tengeri moszattal, friss citrusok levével, rozmaring- és gerániumolajjal gazdagítottuk. Vegyél ki egy kis zselét, és használd szappanként az elhalt bőrsejtek eltávolításához; máris élénkebb és frissebb leszel.”
A tusolózselé használata szerintem egyszerre mókás és izgalmas, mintha karácsonyi pudinggal akarna felfrissülni az ember. A zuhanyzáshoz lecsíphetsz belőle egy darabot, vagy apróra kockázhatod, vagy közvetlenül a bőrödre is kenheted. Én közvetlenül a bőrömre kenem a Whoosh tusolózselét, szerintem így tartja meg legjobban a formáját, arról nem is beszélve, hogy sokkal lassabban melegszik fel így egyben, mintha apró kockára szecskáztam volna.
video
Szerintem nagyon vicces, ahogy mozog :)

Az illata hűvös, mentás, rozmaringos, citrusos (köszönhetően a friss, bio citromlének), a színe pedig nagyon vagány kékes-cidrizős. A még jobb hatás elérése érdekében a saját példányomat a hűtőben tárolom, ezért minden zuhanyzás duplán frissít. Egyetlen hátulütőt tudnék csak megemlíteni: az én bőrömet ez picit szárítja, ezért nekem a testápolózás elengedhetetlen a zuhanyzás után.
Az ára 1590 Ft/100g, ami elsőre pillantásra egy csöppet borsosnak tűnhet a drogériás tusfürdőkkel összehasonlítva, azonban az állaga miatt egy fürdés/zuhanyzás alkalmával jóval kevesebbet használ fel belőle az ember, ezért ár-érték arányban kedvezőbbek a drogériás társaknál.

Próbáltátok már a tusolózseléket? Van kedvencetek?

2017. július 31.

Szelencegondolat || A Filofax sztori - így élünk mi ketten Pöttyössel


Évek óta használok különböző határidőnaplókat, noteszeket, füzeteket, a Filofax azonban csak tavaly került képbe az életemben. Lassan egy éve vagyunk elválaszthatatlanok Pöttyössel, és most szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat, ötleteimet, gondolataimat a Filofaxról – induljon tehát a nagy Filofax sztori. Így élünk mi ketten Pöttyössel.
Gyűrűs kalendáriumot több üzlet kínálatában is találhatunk, én a realwebshop.hu oldalról rendeltem a sajátomat. A rendelésem idején éppen akció volt a webshopban, és nyilván a kiszemelt darabból nem volt készleten. Írtam tehát egy levelet az ügyfélszolgálatnak, hogy esetleg, talán, valahol a raktár egy eldugott sarkában nem maradt-e még egy utolsó darab valamelyik kiszemelt darabból. Szerencsére az ügyfélszolgálat nagyon gyorsan válaszolt a megkeresésemre, így néhány kattintás után meg is rendelhettem Pöttyöst a Filofaxot.

Pöttyös egy M-es (vagy personal) méretű Realsystem gyűrűs kalendárium, jelenleg 5900 Ft. a webshopban, én 3800 Ft. körül fizettem érte, az akciónak köszönhetően.   A kalendáriumban heti beosztású naptárbetét, négyzethálós jegyzetlap, telefonregiszter, kártyatartó, vonalzó és elválasztó van első körben, a további kiegészítő (üres, vagy vonalas jegyzetlap, stb.) külön beszerezhető kellékek. Mivel a gyűrűs kalendárok egyik nagy előnye, hogy szabadon változtathatjuk őket, így nagyon könnyen a saját igényeinkre szabhatjuk a naptárakat – ha valamire nincs szükségem kiveszem, ha valamire szükségem van, akkor beteszem a lapot. Egyszerű, és nagyszerű, hol a bibi?
A Filofax beszippant. A Pinteresten millió számra találhatunk ötleteket arra vonatkozóan, hogy milyen lapokkal, listákkal, matricákkal, washi tapekkel tehetjük színesebbé a kalendárunkat. Első körben megelégedtem azokkal a lapokkal, amiket gyárilag kaptam a Filofaxba, hiszen új volt a rendszer, és tudnom kellett, hogy mennyire jövünk majd ki jól az új szerzeménnyel. Az első akadályokat viszonylag gyorsan vettük, így jöhetett a dekorálás.

Az elválasztó lapokhoz a papírt a Lidlben szereztem be. Időről időre a Lidlben felbukkannak papírcsomagok, amikre érdemes lecsapni, de néhány jól kitalált keresőszóval az ebay és az aliexpressz is ontja magából a színesebbnél színesebb és mintásabbnál mintásabb papírokat, amelyeket aztán jól fel lehet használni a Filofax vagy a scrapbook dekorálására. A matricákat az e-bayről rendeltem, a washi tapek szintén onnan érkeztek.

A listás lapokat a netről szedtem-túrtam össze, ebben az alábbi oldalak voltak nagy segítségemre:
1 | Via – Urban Eve
Urban Eve Viát biztosan sokan ismeritek, hosszú évek óta jelen van a blogvilágban, és időről időre a blogján meglepi az olvasóit ingyenesen letölthető anyagokkal. Külön szekció foglalkozik a Filofaxba passzintható lapokkal, illetve időről időre tart Kreatív Kalendár tanfolyamot is.
 2 | Pinterest
Melyik más oldal lehetne a lehetőségek és az ötletek tárháza, ha nem a Pinterest? Filofax free printables, vagy filofax ideas keresőszavakra millió és egy találatot hoz az oldal, már csak választani kell a lehetőségek közül. Érdemes nem csak „filofax” keresőszóval kutatni, a bullet journal, vagy bujo is nagyon jó ötleteket ad a filofaxunk csinosítására.

Néhány szóban a rendszeremről

Nos, rendszerem az nincs. Néhány tematikus lapot betettem ugyan a naptáramba (sorozatkövetőt, kívánságlistát, könyv kölcsön listát, és olvasmánylistát), de nagyon átgondolt, és mérnöki precizitással tervezett rendszerem nincsen. 
A Filofaxnál is azt az elvet vallom, hogy a naptár van értem, és nem én a naptárért. Időnként előkerülnek a színes tollak, és a jó előre beírt programoknál sikerül tartani egy színkódos rendszert, de a munkahelyemen-találkozón-buszon-utca közepén előkapom és felírom, mert éppen ott kell felírnom, ott már nem minden esetben van lehetőségem előtúrni a programhoz tartozó színes tollat. Bár az időbeosztásom elég szoros (=állandó rohanás), amikor van 5-10 szabad percem, szívesen színezek vagy színkódolok, de nem dől össze a világom akkor sem, ha minden kék a naptárban. A mindennapjaimat radírozható tollal szervezem, így egy rossz helyre írt időpont, egy elírt telefonszám, vagy éppen egy lemondott program könnyen javítható.


A határidőnapló az ember jó barátja lehet, a Filofax pedig az ember legjobb barátja lehet, hogyha a „kész” határidőnaplók annyira nem hozzák lázba az embert, vagy szeretne kialakítani valami jóval személyre szabottabb rendszert.


Milyen a határidőnaplótok? Hogy álltok a Filofax/gyűrűs kalendárium kérdéshez? 

Ha van kedvetek, osszátok meg a Szelence Facebook vagy instagram oldalán a határidőnaplótokat! Ahhoz, hogy lássuk egymást, használjátok a #mutiahatáridőnaplód és a #Szelencetitkok hashtageket! :)

2017. július 14.

Szelencepolc || Nagy nyári book-tag


Évszaktól függetlenül szeretem a könyveket, mindig olvasok is valamit. Egy ilyen tikkasztó nyári napra azonban valami könnyed bejegyzéssel szerettem volna készülni, fogadjátok hát szeretettel a nagy nyári book-taget.

Milyen könyvet olvastál, ami nyáron játszódik?
Jessica Sorensen: Ella és Micha titka ugrott be első nyáron játszódó könyvnek. Ha röviden és tömören kellene összefoglalnom, borzasztó volt. Kidolgozatlan, összecsapott, és nincsen igazi története – vagy én nem jöttem rá, hogy mire is gondol az írónő.

Melyik könyvbéli helyszínre mennél vissza szívesen nyaralni?
J. A. Redmserki: A soha határa bővelkedik látnivalókban, ugyanis a két főszereplő egy autóval utazza végig az Amerikai Egyesült Államokat. Bár a fókusz ott nem a látnivalókon van, ettől függetlenül nekem is nagy álmom végigjárni az USA-t egy autóval.

Mit olvasnál szívesen kötelező olvasmányként ezen a nyáron?
Horváth-Magyary Nóra: PR esetek haladóktól van a képzeletbeli kötelező olvasmányos listám első helyén. Volt szerencsém részt venni Nóra egy előadásán, igazán belevaló, okos, talpraesett nő, öröm volt hallgatni. A PR szakma egyik nagy alakja, ezért (is) alig várom, hogy el tudjam olvasni a kötetet. Második kötelező olvasmányként a KRESZ könyvet fogom átnyalni, mert kell az a jogosítvány! Ha szórakozni is szeretnék nem csak tanulni, akkor Kepes András: VIlágkép, és Gerlóczy Márton: Elvonókúra c. regénye van még a nyári listámon.

Melyik könyvbéli karakterrel/karakterekkel töltenél el szívesen egy estét a nyári tábortűznél?
Ez egy nagyon jó kérdés : ) Szívesen ülnék egy tábortűznél Andrew-val és Camrynnel (A soha határa), illetve a Kylie Scott alkotta zenekari tagokkal, és Jay Crownover tetovált srácaival, különös tekintettél Rowdyra. Egy tábortűzhöz egyébként tűz is dukál, szóval Hermione Granger is remek partner lenne az esti tűznél.

Ajánlj egy könyvet erre a nyárra!
Felkészültetek?
Kepes András összes, Gerlóczy összes, Gaál Viktor: TestVérek, J. A. Redmerski: A soha határa, Az örökké határa, Megölni Sarai-t, Gárdos Péter: Hajnali láz, Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz, Jay Crownover: Rule, Jet, Rome, Nash, Rowdy, Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?

Melyik könyvet/könyveket tervezed elolvasni ezen a nyáron?
Először a KRESZ könyvet, utána jöhet Horváth-Magyary Nóra PR könyve, majd Boris Vian Tajtékos napok c. regénye. No meg persze valami, amit az ember csak a tengerparton olvas: egyszerű, csöpögős limonádé.

Ha kíváncsiak vagytok aktuálisan mit olvasok, akkor kövessétek a moly profilomat, és a blog Facebook oldalát, ahol időről időre megmutatom, mit is olvasok éppen.


2017. július 5.

Szelencefélsiker || Paddy and the rats lemezbemutató koncert

A Paddy and the rats bandával mondhatni teljesen véletlenül találkoztam először, az első Paddy koncertemen is egy véletlennek köszönhetően vettem részt, ők voltak ugyanis tavaly Szlovéniában az Ignite előzenekara. Már akkor is meglepett, hogy magyar zenekarként a külföldi rajongók az első sorban énekelték a dalaikat, és azóta is sokszor eszembe jut az az este. A ljubljanai koncert óta, ha éppen Budapesten játszanak, mindig igyekszünk részt venni a koncertjükön –pláne, ha nem kapkodják el pikkpakk a jegyeket.
A képek a Paddy and the rats hivatalos Facoobok oldaláról származnak

Június elején jelent meg a zenekar új lemeze Riot city out Laws címmel, néhány nap múlva a Deezer magyar albumlistájának élén landolt, a Spotify magyar 50-es listáján pedig rögtön három dallal kerültek a TOP 10-be, borítékolható volt tehát, hogy a lemezbemutatón a zenekar szétszedi majd a Barba Negra Trackot.
Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy lekéssük a koncert első 10-15 percét (most éppen az „öt perce elment az utolsó busz, amivel odaértünk volna, szóval sétáljunk” műsor volt a porondon), ezért az esetek nagy többségében már javában zajlik a buli, amikor fogpasztamosollyal beesünk a helyszínre. Most sem volt ez másképp, már rég püfölték a dobokat és nyúzták a húrokat a srácok, amikor betoppantunk. Az első pillantásra is feltűnt, hogy a Paddy and the rats-nek sikerült szépen meg és felöltenie a Barba Negra Trackot, az első sorokba szinte alig lehetett bejutni (ne aggódjunk, nekünk azért sikerült). Minden alkalommal meglep, hogy vannak rajongók, akik vállukon plüss papagájjal kalóznak öltözve, vagy éppen kiltben tolják végig a bulikat, de ezek az apró (őrült) figyelmességek remekül passzolnak a zenekarhoz.
A képek a Paddy and the rats hivatalos Facoobok oldaláról származnak
Apropó, zenekar, ha már róluk szól a bejegyzés. A koncertet lemezbemutatónak harangozták be, ezért nem is meglepő, hogy a koncert nagyobb rész a tizenöt dalos új korong bemutatása tette ki. Az új albumra sokan fanyalogtak Paddyék Facebook oldalán, néhányan nehezményezték, hogy az új album inkább pop-punk vonalon, mintsem ír kocsmamuzsika vonalon mozog. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy őt ez aktuálisan mennyire zavarja, szerintem a Riot city out Laws nagyon harmonikusra sikerült, és mindenki megtalálja a saját szájízének megfelelő dalokat.
Akiknek néhány nap alatt nem volt lehetőségük megismerni az új dalokat – bár a banda jó néhány dalt felpattintott a youtube-ra az új albumról, illetve az egyik dalhoz videoklip is készült-, azoknak sem kellett csalódniuk, hiszen a banda szép számmal játszott régebbi slágereket is.

Kellemes kalózkodós este volt, az augusztusi FEZEN fesztiválon megpróbálunk majd időben odaérni a kezdésre is!

Szelencefélsiker: 45. Elmenni öt koncertre


Jártatok már Paddy and the rats koncerten? Van esetleg kedvenc dalotok a bandától?

2017. június 30.

Szelencefény || Felhőkről, esőről, otthon hagyott esernyőkről


Amikor tegnap reggel kiléptem a kapun, mèg egy felhő sem volt az ègen. Mire a buszmegállóig értem, már csöpögött.  Nyilván nem volt nálam se ernyő, se esőkabi, se egy kardigán. Arra gondoltam, mire beérek az irodába, úgyis eláll az eső, talán előbb is.
Nos, amikor leszálltam, szinte dézsából öntötték, fújt a szél, és hihetetlen hideg eső esett.  Akkor beugrott egy klip, amit évekkel ezelőtt láttam, és a villamosra  várva az futott át az agyamon, hogy mennyire szuper lenne, ha valaki fölém tartaná az esernyőjét  - bár akkor már teljesen mindegy volt, csöpögött belőlem a víz olyan helyekről is, ahonnan nem nagyon akartam, hogy csöpögjön belőlem a víz...
És akkor, na akkor leszólított egy ötven pluszos, tetovált, kopasz, valószìnűleg munkába igyekvő úr, és a következőt mondta: "Aranyos, tartsam maga fölé az ernyőt?"

2017. június 28.

Szelencefélsiker || Szelenceutazás || Málta, te csodás!


Négy napot töltöttünk Pünkösdkor Málta szigetén, hogy kiheverjük 2017. első felét. Tikkasztó hőség, napsütés, tenger, friss gyümölcsök, és hatalmas adag fagylaltok vártak ránk a csöpp mediterrán szigeten.
Az első napunk nagy részét az utazás tette ki, azonban délután szerencsénkre jutott idő egy kis sétára, városnézésre Buggiba városában, ahol a szállásunk volt. 

Egy gyors idegenvezetői útbaigazítás után megtaláltam a kedvenc helyemet egy olasz fagyizó képében, ahol faltól falig ért a fagylaltpult, és egy pillanatra azt éreztem, oda szeretnék költözni. A fagylalt mellett a kávéjuk is isteni volt, erről hamarosan bővebben is olvashattok a Kávé oldalán.


A második –de az első teljes napunkon- Marsaxlokkba vezetett az utunk. A sziget déli részén elterülő városban a piacozás volt a fő program. A part mentén hosszan terülnek el az árusok bódéi, ahol a ruhák és édességek mellett a friss halak (tonhal, makréla, helyenként picike cápa is!), és a tenger gyümölcsei a legkelendőbb portékák.

A tengeren százával ringatóznak a színes luzzu, azaz a máltai csónak, az ország jelképe is. Ez egy tradicionális halászhajó, amit gyakran festenek élénk színűre, éppen ezért is nagyon látványos, ahogyan a színesre festett csónakok ringatóznak a tengeren. A helyiek sok esetben festik a luzzu oldalára Ozirisz faragot, amelyszemét is, hogy megóvják a veszélytől a csónakokat.

Marsaxlokk után a Blue Grotto, azaz a Kék barlang volt a következő megállónk. A Kék barlang a qrendi partszakasznál található, nevét onnan kapta –vajon honnan?-, hogy a kőívek között hihetetlenül kék a víz. A kőívek közé motorcsónakkal lehet bejutni (mentőmellény és naptej kötelező!), körülbelül 10-15 percet hajókázhatunk a tengeren, és gyönyörködhetünk a hatalmas kékségben.

Következő állomásunk Mdina, ami hosszú ideig volt az ország fővárosa is. A városban megnéztük a Szent Pál katedrálist is, ami lenyűgöző volt, és szerencsére jutott idő az ország legjobb cukrászdájában egy szelet süteményre, és kávéra is. Ha már a kávénál tartunk, akkor feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy bár Málta mediterrán ország, a hideg vagy jegeskávét egyáltalán nem ismerik. Egyetlen egy helyen sikerült hideg kávét kicsikarnom a pincérből, aki ezzel a jeges csodával tért vissza, ami azóta is fel-felbukkan az álmaimban…


A harmadik napunk igen érdekesen alakult. Máltán éppen elnökválasztás volt, amikor ott nyaraltunk – igen, a választás az én fejemben is a káosszal és utálkozással párosul, azonban erre Málta rendesen rácáfolt. Már a második napunkon tudni lehetett az eredményeket, azonban az ünneplés úgy igazán a harmadik napunkon kezdődött. Az emberek a győztes párt színeibe –pirosba- öltöztek, és zenével, itallal, kereplőkkel, és dudákkal ünnepelték a választás győztesét. Hasonlított a hangulat a néha Budapest Parádéra, ahol az emberek kamionokon buliztak az Andrássy úton. Máltán is minden autóból dübörgött a zene, a sofőrök dudáltak egymásnak, az emberek énekeltek, táncoltak az utcán. Leírhatatlanul karneváli volt a hangulat. 

Az ünneplés közepette igyekeztünk a fővárosba, Vallettaba, és nagyon kapaszkodnunk kellett egymásba, hogy el ne keveredjünk egymástól. A főváros egyik legszebb látnivalója a Szent János templom, ahol Caravaggio képek vannak kiállítva. Személyes kedvencnek azonban mégis a Barakka-kertet említeném, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, és a kikötőre. 

Természetesen ha már kikötő és tenger, itt sem maradhatott ki a hajókázás a programból. A hajótúra során a három várost néztük meg a tengerről, és nagy örömömre két világítótorony mellet is elhajókáztunk. Említettem már, hogy imádom a világítótornyokat?




A negyedik napon egy utolsó fagylalttal búcsúztunk a szigettől.
Málta nagyon különleges ékszerdoboz a Földközi tengeren, sok látnivalóval.  A szigeten az európai és arab kultúra vegyül, ami megmutatkozik az építészetükben, és a mentalitásukban is. Összességében boldog és mosolygós mediterrán emberek. Máltát látni, és megkedvelni! A sziget meglátogatásával újabb Szelencefélsiker született, hiszen azelőtt még sosem jártam Máltán.




Jártatok már Máltán? Esetleg rajta van az utazós bakancslistátokon?

Ha szeretnétek megtudni, mi lesz a következő bejegyzésben, kövessétek a Szelencetitkok Facebook oldalát! 

2017. június 13.

Szelencevászon || S01E02 - Válótársak


A Szelencevászon első évadának második epizódjában a Válótársak c. sorozatot tűzzük műsorra. Ha kíváncsi vagy az első részre, kattints ide, ahol a Terápia c. sorozatról áradoztam.
Ebben a bejegyzésben az RTL Klub sajátgyártású magyar sorozatával, a Válótársakkal foglalkozom majd, ami első ránézésre is jóval több pénzből készült, mint amennyivel más sorozatok gazdálkodhatnak.



Nagyon kevés olyan ember van a világon, aki még soha nem szakított, mi magyarok pedig a válások számában is mondhatni élen járunk. Az új magyar sorozat a Válótársak is éppen ezt a kérdést feszegeti: három teljesen különböző karakterű férfinek kerül válságba a kapcsolata a feleségével, vagy a barátnőjével, azonban a megszokott női fájdalom helyett ezúttal a férfi oldalt járják körül a készítők.
Bálint (Stohl András) az ügyeletes szoknyapecér, röptiben még azt is aki 100 méteres körzetben sincs; Dávid (Scherer Péter) az ügyeletes papucsférj; még Joci (Lengyel Tamás) a mindent megoldó ezermester. Bálint az első évadban nőket hajkurász több-kevesebb sikerrel, miközben próbálja magát visszakönyörögni feleségéhez Zsófihoz (Gubás Gabi). Ezalatt Dávid pislog mint kétlábú sün a hatsávos autópályán, hogy felesége Tamara (Balsai Móni, oh, Ave Balsai Móni!) mégis miért hajította el úgy, mint egy taknyos zsebkendőt. Joci pedig a kissé neurotikus, gyereket akarok tőled mucikám Szonja (Földes Eszter) elől menekül abba a házba, amit éppen felújít. A felújítás alatt lévő házba érkezik meg előbb Bálint, majd Dávid, és indul is a „kanbuli”. A három férfi véd és dacszövetséget alkot, és időnként olyan érzésem van, mintha egy (elit) fiú kolesz mindennapjait nézném negyven percen keresztül. Mindenki nagyon divatos, és nagyon kifinomult, még Csülök a csöngőhasú malac is csak csendben röfög, amikor feltűnik a színen.

Bálint, Dávid és Joci Csülökkel kiegészülve evickél a mindennapok hullámain: küzdenek a gyerekeikért (vagy azért, hogy ne legyen gyerekük), dolgozni járnak, próbálják helyrehozni a zátonyra futott kapcsolatukat, válóperes ügyvédért rohangálnak, vagy éppen új hús után néznek a placcon és randiznak.

Az első évad után úgy érzem a szereplők inkább zsánerek, semmint hús-vér emberek, a készítők mintha egyetlen tulajdonságot akartak volna kihangsúlyozni, és ehhez az egy oldalhoz úgy ragaszkodnak mint kutya a kedvenc vackához. Bálint a szoknyapecér szívtipró, Dávid a balek papucs, Joci a naiv jólelkű fiú a sorozatban, és itt mintha kifújtak volna a karakterek. Mindezek ellenére a színészek igyekeznek kihozni mindent a szerepükből, és néha még Stohl Andrásban is meg-megcsillan valami olyan, amit eddig még nem láttam tőle soha. Scherer Péter lazán viszi a hátán a sorozatot, Lengyel Tamásnak jól áll a naiv szaki szerep, Földes Eszter neurotikus barátnő karakteréről pedig egyenesen a falra mászom – és gyanítom, hogy az alkotóknak épp ez volt a céluk, szóval bravó!-, Gubás Gabi a kedves de határozott feleség szerepében tündököl, Balsai Móni pedig annyira remekül hozza a rideg frigid feleséget, hogy az ember szája tátva is marad.
Mindazok ellenére, hogy a sorozat helyenként kiszámítható és a valóságtól egy csöppet elrugaszkodott, az első évadot szerettem nézni. Kikapcsolt, a történet lekötött, Balsai Mónit pedig órákig tudnám nézni bármiben.


Nektek volt szerencsétek a Válótársakhoz? Van kedvenc magyar színészetek? Észrevettétek már, hogy majd' minden sorozatban ugyanazok a színészek szerepelnek?

2017. június 8.

Szelencetervek || Helló május!



A májusi Szelenceterveket igyekeztem nagyon nagyon szűkre szabni. A test-lélek-szellem témakörbe csupa egyszerű teendő, vágy, és álom került, hogy ne egy végeláthatatlan checklistnek tűnjön az egész. Nos, a háromból mondjuk úgy, hogy másfelet sikerült kipipálni, nézzük csak meg közelebbről, hogy miért is?
Test kategóriában a brownie és a kávé indult kézen fogva a pipáért. Gondolom nem lepek meg senki azzal, hogy ezt a listapontot sikerült maradéktalanul kipipálnom. A brownie sajnos nem lett olyan finom, ahogyan azt megszoktam (másik receptből dolgoztam), de az édesség utáni vágyamat csillapította, és valójában ez volt a cél. A kávé pedig… Nos, kávét főzni mindig is tudtam.
Lélek kategóriában csendre és nyugalomra áhítoztam. A lelkem mélyén abban reménykedtem, hogyha vége lesz a tavaszi félévnek, akkor egy csapásra annyi szabadidő szakad majd rám, amivel nem fogok tudni mit kezdeni. Tévedtem! Bár a tavaszi félévnek vége, az élet nem állt meg, sőt, még erőteljesebben dübörög, mint valaha.
Szellem kategóriában Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka volt kitűzve, el is kezdtem olvasni, de nem. Valahogy a szervezetem, a szellemem és az agyam nem kívánta ezt a könyvet. Később majd újra neki fogok ugrani, de egyelőre újra a könyvespolcomon csücsül.

Nektek hogy telt a májusotok? Mi volt a legjobb dolog, ami történt veletek a hónapban?

2017. május 16.

Szelencepódium és Szelencefélsiker || A három nővér


Forrás: https://www.facebook.com/pg/OrkenyIstvanSzinhaz, fotó: Gordon Eszter

Az utóbbi néhány évben a barátaimmal rászoktunk arra, hogy mindenféle ajándéktárgy helyett élményeket ajándékozunk egymás születésnapjára és karácsonyra. Ez persze nem azt jelenti, hogyha meglátunk valami „tökéletes ajándéktárgyat”, akkor azt nem vesszük meg, mert nem élmény, csupán nem vesszük meg a huszadik mécsestartót ajándékba, amikor nincsen jobb ötletünk. Egy ilyen ajándékvadászat közepette csaptam le két jegyre az Örkény Színházban, ahol nem is olyan régen mutatták be A három nővér c. darabot.
Forrás: https://www.facebook.com/pg/OrkenyIstvanSzinhaz, fotó: Gordon Eszter

A három nővér –meglepő módon- három lánytestvérről, Olgáról, Másáról, és Irináról szól, akik egy Oroszorszában, egy vidéki kisvárosban tengetik mindennapjaikat boldogtalanul. Síratják magukat, a boldogtalanságukat, a fiatalságukat és a szépségüket, miközben másra sem tudnak gondolni csak arra, hogy egyszer, talán a nem is túl távoli jövőben ismét a hatalmas és csodálatos Moszkvában fognak élni. A darabban nincsen tragikus konfliktus, sem tragikus szereplő, csupán néhány ember, akit egy közös szellemiség tart össze: jobbra vágyunk, de kényelmes itt nekünk a langyos iszapban, kösz. Esetleg, ha hoznál egy vodkát jobb lenne, csak megmozdulni ne kelljen érte.
Még soha nem láttam Csehov darabot a színpadon, az Örkény előadása volt tehát az első az életemben. Már rögtön a nyitójelenetben figyelmes lettem valamire, amit más magyar színházban még nem láttam: a súgó folyamatos színpadi jelenlétére, illetve arra, hogy az összes szereplő a színpadon tartózkodik a darab elejétől a végéig. Középen, a forgószínpad részen zajlik a cselekmény 80%-a, miközben a lépcsős félkörívben foglalnak helyet azok a színészek, akiknek éppen nincsen szerepe a jelenetben. Zseniális rendezői megoldás!
A szereplők teljesen élik a saját szerepüket, az előadás alatt egyszer sem volt olyan érzésem, hogy ez csupán zsánerszerep, ezt szoktuk meg, ez van, most is ezt kapjuk. A színészek lubickolnak a szerepben, Hámori Gabriella, Tenki Réka, Takács Nóra, Zsigmond Emőke, Gálfi László, Epres Attila – mind remekül eltalált színész-szerep páros, és Mácsai Pál, nos… Ő Mácsai Pál – az ő színpadi jelenléte minden alkalommal annyira erős, ahogy és amit mond, hogyha minden idegszálamat megfeszítem, akkor is csak rá tudok koncentrálni.
Forrás: https://www.facebook.com/pg/OrkenyIstvanSzinhaz, fotó: Gordon Eszter

A dráma ellenére örömteli este volt az Örkényben, mindkettőnknek nagyon tetszett a darab, a szereplők, és a rendezői megoldások.
Az Örkényben egyébként van diákkedvezmény is, érvényes diákigazolvány esetén 20% kedvezményt kapunk. Az örkényi hangulat miatt rögtön listára is került még Az anyám tyúkja, és az Azt meséld el, Pista! darabjuk - gondolom nem kell mondanom, hogy mindkettőben szerepel Mácsai Pál... :) 

SZELENCEFÉLSIKER: 37 megnézni öt olyan színházi darabot, amit még nem láttam 


Jártatok már az Örkény Színházban? Milyen színházi darabot láttatok utoljára?

2017. május 1.

Szelencetervek || Hello május!


Bajban vagyok ezzel a május dologgal, ugyanis valaki ismét ellopta az évem első négy hónapját. Foszlányok, és emlékképek ugyan vannak (rohanás, rohanás és rohanás), azonban az elmúlt hónapok nagy terve a túlélés volt, és nem az „élés”. Ezen sürgősen változtatni kell, itt a tavasz, itt van a május (remélem idén már csak decemberben fog havazni!), mindjárt vége a tavaszi félévnek (már csak 19 nap!), és különben is, tervezni jó!
Az előző Szelenceterveknél rendre belefutottam abba, amibe a mindennapjaim során: addig írom a terveket, teendőket, listákat (oh, a listák, imádok pipálni!), ameddig hely van a papíron. Ezen most ünnepélyes május elsejei keretek között változtatunk, és három tételre szűkítjük a listánkat – majd egy kisebb nyalipapírra írom :] Szóval, jöjjenek a májusi Szelencetervek – test, lélek, szellem témakörben.
Test
A szervezetem browniera vágyik, egy jó erős kávéval. Nagyon csokoládés, nagyon ragadós, belül szinte nyers browniera, roppanós külső mázzal. Nem kell túlspilázni a dolgok, a mogyoró, dió akármi kihagyható belőle, inkább a csokoládét kívánja a szervezetem. Aztán meg a mozgást, de erről majd máskor. Ahogy az Eat, move, smile bloggere Réka mondja: #férjenbele
Lélek
Csend. Oh, igen, csend! Nyugalom, és béke. Hamarosan ez a pillanat is, már csak 19 nap van a tavaszi szemeszterből, már vágom a centit!   A tavaszi félév sok szempontból embert próbáló, úgy gondolom ha egy teendővel kevesebb lesz egy héten, már az sokat fog segíteni a lelkemen. Utána majd jöhet valami más, valami teljesen új :]
Szellem
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Még télen vettem ezt a könyvet, de nem jutottam el addig, hogy kinyissam. A májust egy újratanulós-feltöltődős hónapnak tervezem, így azt hiszem ez a könyv jó választás lesz.

Nektek milyen tervetek van májusra?

2017. április 10.

Szelencekence - Glamour napok 2017. tavasz


A Glamour napok nekem örök talány. Kell? Nem kell? Megéri? Nem éri meg? Mindig megveszem az újságot, mindig írok listát a vásárláshoz, mindig felkészülök az ilyenkor szokásos tolongó tömegre, és mégis mindig meglepődök, hogy a kedvezmények mennyi embert vonzanak be az üzletekbe. Mióta kuponolok igyekszem megfontoltabban vásárolni (ezért kell a lista), és nem megvenni mindent azért, mert egy 4x4 cm-s cetlire rányomták, hogy -20%. Időnként azonban én is elcsábulok, és hazajön valami olyan, ami eredetileg nem szerepelt a listámon, a lelkemnek viszont a lista ellenére kellett. Ha kíváncsiak vagytok, nézzük meg, hogy milyen kencéket mentettem haza a Glamour napokról.

A Catrice „színes” tégelyes Camouflage korrektorai régóta szerepeltek a „valóban szükségem van rá” listámon, a kuponos kedvezmény tehát abszolút jól jött a beszerzéshez. Az „eredeti” darabot már régóta használom, alapdarabbá lépett elő a necces reggeleken. Most a zöld darabot hoztam el (nem, nem szeretnék se Shreknek, se Fionának öltözni a következő farsangon), illetve a pirosast. A zöldet piros bőrhibák eltüntetésére ajánlják, a pirosat pedig a szem alatti karikák (karikák pff, designer táskák) elkendőzésére dobta piacra a márka. Ha csak fele olyan jó lesz, mint az első „alapdarab”, akkor egy szavam se lehet.

Az Essence ecsetes vízálló tusa évek óta elmaradhatatlan és hű társam a mindennapokban. Szinte meg sem tudom számolni, mázolós karrierem során hány darabot fogyasztottam el belőle. Minden akció alkalmával veszek belőle egy-két darabot, és rettegek, hogy mi lesz velem, ha egyszer kivonják majd a forgalomból.
Az átlátszó szemöldökzselé szintén Essence, bár eredetileg egy színezett Alverde darab volt a listámon, azonban annak csak hűlt helyét találtam a polcon. Végül arra jutottam, hogy egy átlátszó darabba öntöm majd bele azt a szemöldökszínezőt, amit egyébként nem használok (nekem reggelente túl pepecselős egy porral vacakolni, nem állt rá a kezem), így nem áll egy felesleges termék a fiókban, mert újrahasznosítom. Kíváncsi vagyok, hogyan muzsikál majd újragondolva ez a termék.

Évekig használtam ugyanattól a márkától (NYC) ugyanazt a szempillaspirált (Big bold), viszont egy idő után vagy a termék változott meg, vagy én, mert a végeredménnyel már közel sem voltam annyira elégedett. Új spirál után kellett néznem, ami A Tökéletes Spirál után elég hosszú és szomorú folyamat volt. Végül a tavalyi kuponos napok alkalmával leltem rá a L’Oréal False Lash Wings Sculpt szempillaspirálra, és bár az elején voltak döccenők (túl híg volt a festék és mindent jól összemaszatoltam), amint egy kicsit szárad ez lesz az egyik legjobb spirál, amit valaha használtam. Nagy szerelem még spirál terén a Maybelline Lash Sensation spirálja, de erről majd egy külön bejegyzésben csacsognék.

A piros rúzsok mellett a pirosító a gyenge pontom. Egyszerűen imádom a pirosítókat, folyamatosan találok valami olyat, ami kihagyhatatlannak bizonyul…  A Max Factor Creme Puff pirosítóval már régóta szemezek, sminkbolondok szerint ez az aprócska icikepicike (1,5g) csoda egyszerűen kihagyhatatlan. Hosszas vacillálás után a DM-ben a kosaramba ugrott, ez a márványmintás pír Gorgeous Berries árnyalatban. Egyelőre ismerkedünk, de úgy tűnik jó pajtások leszünk. (Zárójelben jegyezném meg, hogy teljes áron bőőőőven a lélektani határ felett van, bár az 50%-os akcióval is rezgett a léc…)
Újabb arckence, ezúttal a RimmelxKate Moss kollekcióból egy kontúr készlet. A kontúrozás nekem elég nagy talány és mindig elgondolkodom rajta, hogy egy egyszerű hétköznapra kell-e kontúrozni, de hát na. Én vagyok az a lány, aki egy álmos hétfő reggelen is olyan lazán keni magára a legpirosabb piros rúzsát, mintha épp az Oscar gálára készülne. Visszakanyarodva Rimmel Katehez, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ez a három az egyben instant termék megszeretteti-e velem a kontúrozást.

Végül, de nem utolsó sorban a Sleek barátom Oh so special palettája. Az alapvágyálom az Garden of Eden paletta volt, mivel a neten olyan nagyon csodálatosan szupermegagigazöldes árnyalatok voltak benne, és én imádom a szupermegagigazöldeket. A tesztert nézegetve azonban elkapott egy pöti kis csalódottság, valahogy a valóságban már nem olyan volt, ahogyan azt elképzeltem. Végül hosszas törpengés után az Oh so special mellett tettem le a voksomat. Egy másik márka termékeivel (hamarosan bejegyzés, a spoilereket pedig nem szeretjük, ugye?) azt hiszem imádni fogom.

Néhány gondolat a Glamour napok margójára: hiába van listád, hiába van haditerved (mikor, kivel, hova, miért), a tömeget elkerülni lehetetlen. Azonban a tömeg és a kedvezmények ellenére úgy gondolom, hogy felnőtt emberként kell megélni minden szituációt (nem, nem vesszük ki a másik kezéből/kosárából a terméket, és nem is küldjük el a másikat a francba), mert egy kedvezmény sem érhet annyit, hogy elveszítsük az eszünket és a méltóságunkat.
Ti hogy álltok a Glamour napokkal? Van ilyenkor haditervetek, vagy #yolo?
Mi mindent szereztetek be a kuponnapokon?

2017. április 6.

Szelencevászon - The night of


A minisorozatokat talán még a sorozatoknál is jobban szeretem, hiszen már az első pillanatban tudom, hogy hány epizódból fog állni, így nem kell esetlegesen hosszú éveket várnom egy-egy cselekményszál lezárására.
A The night of –amely magyarul az Aznap éjjel címet kapta-, a HBO 2016-os minisorozata, amelyet három Golden Globe díjra jelöltek. A történet középpontjában egy fiatal muszlim egyetemista, Nasir Khan áll. 
Naz –ahogy a barátai hívják-, mintadiák, tartózkodik a vad és féktelen egyetemi buliktól, ám rögtön a sorozat első részében bulizni indul, méghozzá apja taxijával. Az úton többször is eltéved, és több konfliktusba keveredik emberekkel, akik meglepő módon a taxit taxinak hiszik. A fiatal fiú kitartóan hajt el mindenkit, azonban amikor a kissé fura és szeszélyes Andrea pattan be a hátsó ülésre, Naz nem tud nemet mondani. A buli kósza gondolata is elhalványul, a két fiatal némi alkohol kíséretében beszélgeti át az este egy jó részét. Ahogyan az egy sorozatban lenni szokott, néhány sör és pár óra beszélgetés során a lány lakásán kötnek ki, ahol az alkohol mellé társul még néhány bevehető és elszívható kedélyjavító is, majd az éjszaka a lány hálószobájában teljesedik ki. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Naz hajnalban felriad, és észreveszi, hogy minden véres körülötte, éjszakai partnerére pedig az ágyban talál rá, vérbe fagyva – a lányt valaki meggyilkolta. A fiúban feltámad a túlélési ösztön, a holmiját gyorsan összekapva elhagyja a lakást, majd amikor beugrik neki, hogy valamit ott felejtette visszarohan. Erre a rohanásra lesz figyelmes az egyik szomszéd, aki haladéktalanul értesíti a rendőröket, Nazt pedig letartóztatják. A fiú semmire nem emlékszik az éjszakáról, ő magam sem biztos abban száz százalékig, hogy nem ő gyilkolta meg a lányt, ahogyan azt sem vallaná be semmi pénzért, hogy ő a gyilkos.
Valójában ezen a ponton kezdődik az „igazi” sorozat – a további részekben megismerhetjük az amerikai igazságszolgáltatási rendszert, és a börtönök világát. Megelevenedik a kép, mely szerint a feltételezett gyilkosnak is van családja, és a gyilkosság előtt ugyanúgy élt, mint bármelyik másik ember. Naz az, aki összeköti a szereplőket, érte –vagy éppen ellene- harcol a többi karakter, miközben ők is igyekeznek a víz felett tartani a fejüket. A súlyos ekcémával küzdő ügyvéd, aki minden létező szert beszed azért, hogy javítson a bőre állapotán; az édesanya, aki a fia miatt elveszíti az állását; az édesapa, akinek a taxiját a rendőrség bizonyítékként tárolja ezzel elvágva őt az egyetlen megélhetési forrástól; a rendőr, aki bár nyugdíjazás előtt áll néhány nappal mégsem képes kilépni a szolgálati kötelékből; és az ügyész, akinek gyilkos és bűnbak KELL. A sorozat rávilágít az amerikai igazságszolgáltatás kényes részeire, és bemutatja a börtönben megjelenő korrupciót, hierarchiát, és a sitt egyeduralkodóját, aki élet és halál ura a falakon belül.
Aki belekezd a sorozatba, annak fel kell készülnie arra, hogy az epizódok hosszabbak, mint egy átlag sorozat esetében, általában egy órában kapjuk meg az adagot. Mivel a részek hosszabbak az átlagnál, így a történet lassabban bontakozik ki a megszokottnál. Ebben a sorozatban nem robban majd húsz másodpercenként bomba, és a rendőrök sem állnak elő hét-nyolc percenként újabb és újabb gyanúsítottakkal vagy teóriákkal. Minden szépen, komótosan halad előre, tehát a nézőnek egyrészt van lehetősége, másrészt van ideje arra, hogy megértse az ok-okozati összefüggéseket. Az alkotók igyekeztek olyan világot tárni a néző elé, amiben minden szereplőnek van emberi tulajdonsága is, illetve epizódról epizódra eljutnak valahova – nem, nem egyik utcából a másikra, sokkal inkább érzelmi és értelmi téren látszik a fejlődés, az őrlődés, felvillantva a kérdést és a lehetséges válaszokat a mi lett volna ha? kérdésekre.
A The night of minden egyes epizódja lekötötte a figyelmemet, és kíváncsi voltam, mi vár a szereplőkre a következő részben, engem teljesen magával ragadott a történet, a hangulat, az ábrázolásmód. A sorozat egyébként IMDB felhasználók körében is nagy népszerűségnek örvend, 8,7-es értékelésen áll jelenleg.
Láttátok a sorozatot? Ha új sorozatba kezdtek, csekkoljátok előtte az IMDB-t?

2017. március 19.

Szelencefélsiker - The fat fairy


Amikor összeállítottam a 101-1001 listát, úgy gondoltam, az új kávézók és cukrászdák felfedezése lesz az első, amit sikerként kipipálhatok majd. Nos, mondanom sem kell, hogy ez nem így lett :] Be kellett látnom ugyanis, hogy túlságosan ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, helyekhez, ízekhez, és mivel a csalódást igyekszem kerülni, új helyek helyett inkább a régi megszokott kávézókba és cukrászdákba térek be.
Amikor egy blogon megláttam a The fat fairy nevet, hatalmasat dobbant a szívem. Őszintén, tegyük a szívünkre a kezünket! Mennyire menő már a neve is a helynek? És a logója? A kis kövér tündér Facebook oldala azonnal elvarázsolt, így egy színházas este előtt bevetettük magunkat a süteménykánaánba.

A The fat fairy a Király utcában foglal helyet, nagyon közel a Deák térhez, abszolút jól megközelíthető vintage hangulatú helyen. Az előtérben kapott helyett a süteményespult, itt lehet megrendelni a kiválasztott édességet, és a hozzá passzoló italt, majd néhány lépés után megérkezünk a leülős részhez, itt nagyjából 15 ember fér el kényelmesen.
Néhány szót szólnék az édességekről: sok nem finom sütike után a The fat fairy első harapásra a süteménymennyországba repített. Nem cicóztunk, két-két sütivel indítottunk, megkóstoltuk az Oreos sajttortát, a Somlói galuskát, a sós-karamellás tarte-ot, és egy málnás nutellás csodát. A Somlói galuska újragondolt formában kerül a tányérra, mégis megvan benne minden, amit az ember vár: a csokoládé, a tejszínhab, a vanília és a friss piskóta jól és könnyen fogyasztható formában kerül a tányérra. Egyszerre nagyon modern és mégis hagyományos ízkombináció, amolyan ízletes biztonsági játék. A sós karamella személyes nagy kedvencem, még mások undorodva figyelik tisztes távolságból a sós karamellás dolgokat, én egyenesen rajongok értük. A tarte alapja egy ropogós (linzer?) tészta, ezen tanyázik a krémes sós karamella, ami az én ízlésemnek nem volt elég sós, azonban a kevésbé sós szájú édességkedvelőknek remek lehet.

Végül de nem utolsó sorban a nutellás csoda. A legcsodálatosabb édességfélgömb, amihez valaha szerencsém volt. Kezdjük ott, hogy a ganache csokoládés-nutellás, ami rögtön kedvenccé teszi az édességet, és ahogyan haladunk a közepe felé, előbukkan belőle a málnaszósz, ami éppen annyira kesernyés, hogy finoman ellensúlyozza a csoki és a nutella töménységét.

Eperallergiásként külön köszönet, hogy nem alapvető hozzávaló minden süteményükben az eper, sajnos sok nasis hely itt bukik el, hogy még a kávéba is epret tesznek...
A kiszolgálás nagyon kedves, gyors és precíz volt, a helyszínen kártyás fizetés is megoldott (juhú!). Extra cukiság, hogy a blokk fejlécében is megjelenik a logójuk, ilyennel máshol még nem igazán találkoztam.Árban teljesen korrektek, a sütemények ára 700-900 Ft. körül mozog, ha nem is mindennapos nyalánkságra, de havonta egyszer azt hiszem simán vállalható önjutalmazás. 


SZELENCEFÉLSIKER: 36. Lecsekkolni öt olyan cukrászdát/kávézót, ahol még nem jártam