Egy
hónappal ezelőtt az Instát pörgettem, amit hirtelen elleptek a #RIP hashtagek. Egy
pillanatra nem túl szociálisan átfutott az agyamon, hogy ki halt meg, akit
hirtelen mindenki szeret, és akkor megláttam a #RIP hashtag miatt a #ChesterBennington
hashtaget is. A szívem hirtelen kihagyott egy ütemet. Egy hónapja halt meg
Chester Bennington, a Linkin Park énekese.
A
Facebook üzenőfalamat hirtelen elárasztotta majd’ minden hazai és külföldi
hírportál gyászjelentése a Linkin Park énekeséről, aki
a hírek szerint kaliforniai otthonában öngyilkos lett, felakasztotta magát. Az
ismerőseim, a korosztályom, és a barátaim pedig gyászolták.
Én
az a rohanós-boldog Y generációs lány vagyok, akinek a tinédzserkora egy
meghatározó részét a Linkin Park muzsikája tette ki. Egyszer valaki azt mondta
nekem, hogy „Hé csajszi, ez egy tök jó zenekar, hallgass bele!” – és odaadta a
walkmanje (?) vagy discmanje fülesének felét, és hirtelen az In the end lett a
világ. A gyászoló, a „baszdmegoló”, az „eznemlehetigaz” ismerősök, barátok
velem egy idős fiúk és lányok, akik szintén ezen a zenén nőttek fel. Ha dúdolni kezdesz
egy Linkin Park dalt, öt másik dünnyögő kapcsolódik be, és aztán vérre menő
vita folyik arról, hogy az első lemez nyerssége professzionális nyersesség és
vadság, vagy nem. Chester Bennington halála nem az a „celebhalál”, ami után az
emberek vérbeli online kanapéhuszárként egymásnak estek, hogy „eddig nem is
szeretted”. Nem. Most egy egész generáció gyászolja világszerte a Linkin Park
énekesét.
A
rajongók minden egyes social media felületet elárasztották, a youtube-on a
videó alá másodpercenként (!) érkeztek a részvétnyilvánítások; a Facebookon
minden hír alatt több tízezer lájk/síró szmájli/szívecske volt, több ezer
kommenttel; az Instán pedig több rajongói profil is megjelent. A személyes
kedvencem (ha szabad ilyen helyzetben ezt mondani), akkor a Linkin Park Tattoos
oldal, ahol a rajongók a zenekarral –főleg Chesterrel- kapcsolatos tematikájú
tetoválásaikat osztják meg az Insta néppel, a képekhez pedig majdnem minden
esetben társul egy történet, ami újra és újra könnyeket csal az ember, a
rajongók szemébe.
Szintén könnyeket csal
az ember szemébe az, hogy bár a zenekar amerikai „One more light” turnéja Chester váratlan és értelmetlen
halála miatt félbeszakadt, és bár a koncertszervezők visszatérítik az előre
váltott jegyek árát, sok rajongó lemondott a koncertjegy áráról. Döntésüket
azzal indokolták, hogy a koncertjegyek összegét az
öngyilkosságok
megelőzését célul kitűző civil szervezeteknek ajánlják fel.
Kérlek, ha úgy érzed mélyponton vagy, vagy
úgy látod a környezetben valaki
krízishelyzetben van, gondolj arra, hogy
mindig van megoldás. Segítségért fordulj a mobilról is hívható 116-123
ingyenes, lelki elsősegély dolgozóihoz!
Kérlek, ne bántsd magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kedves Szelencenyitogató!
Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!