Szelencesiker - elmenni egy zenei fesztiválra

Szelencesiker – elmenni egy zenei fesztiválra

Kéztördelős, szemlesütős vallomás következik: még sosem voltam zenei fesztiválon. Kimaradt a Volt, az EFOTT, a Hegyalja, a Sziget, a minden, bár a miértet nem igazán tudom megmondani. Talán a sátrazás tartott vissza, vagy az, hogy „sosem volt alkalmas” az időpont. Idén azonban amikor megláttam a Rockmaraton fellépőit egy kedves kis hangocska azt suttogta a fülembe, hogy ide bizony el kell menni!

Egy korábbi bejegyzésben talán már említettem, hogy az Ignite zenekar nagyon nagyon nagyon nagy kedvencem. Szeretem a dalaikat, hihetetlen élvezetes bulikat csapnak, remek a közönség, a zenészek együtt élnek a zenével, a „magyarikai” Téglás Zoli pedig energiabomba.

Amikor tehát megláttam a Rockmaraton fellépői között az Igniteot, rögtön tudtam, hogy ezt a koncertet nem hagyhatom ki. Volt azonban egy apró kis bibi: a fesztivál és a nyaralásunk között volt néhány nap átfedés, így addig, ameddig nem derült ki pontosan melyik napon is lépnek fel a srácok, addig tövig rágtam a körmömet. Nagy szerencsémre az utazásunk előtt két nappal játszottak, így abban a pillanatban rákattintottam a jegyvásárlásra, és izgatottan vártam a koncertet.

Viszonylag zavartalanul megérkeztem Dunaföldvárra, ahonnan Dunaújvárosba mentünk az este legjobb társaságával. Rövid adminisztráció után bevetettük magunkat az este forgatagába, és hamarosan már egy Bambival élveztük az estét és a koncerteket. Az Ignite előtt még bőven volt időnk, így lecsekkoltuk előtte a Don Gatto zenekart, akik meglepően jó tanácsokkal látták el a közönséget – pl. ne randizz koncerten, ezt fel is vésem magamnak!-, majd kezdetét vette végre valahára játszani kezdett az Ignite.

Ragozhatnám hosszan, tömött sorokon keresztül, de már az elején lelőném a poént: zseniális volt. Pont azt adta, és pont akkor, amire szükségem/szükségünk volt: egy jól és tudatosan felépített koncertműsort, amit a hűvös idő ellenére 1000 fokon égett a színpadon, Téglás Zoli pedig ennél is magasabb fordulatszámon pörgött. A buli pont olyan volt, amit tőle megszoktunk: erős, igazi gitárhúrtépő-gitárszólós-hajrázós-üvöltős-ne-öntsd-ki-a-sört koncertet nyomott a zenekar. Volt itt bodysurf gumimatraccal, hellósziaÁgivagyok, úristenezakevencszámom, együtt ugrálás és csápolás, minden ami ilyenkor lenni szokott.

A fesztiválérzés nekem nagyon bejött, nem is értem, hogy hagyhattam ki eddig. Alapvetően nagyon jó volt olyan emberekkel együtt bulizni, akiknek hasonló az érdeklődési köre, mint az enyém – akik nem azért mennek egy fesztiválra, hogy plusz egy színes karszalag tekeregjen a csuklójukon, hanem valóban bulizni akarnak. Szeretem ezt az ismeretlen összetartást, hogyha elzúgok a koncert közepén felocsúdni sincs időm, mert négyen rántanak fel (megtörtént eset alapján), és szeretem a nem is olyan „small talk”-okat egy-egy pult előtt. (Szia Gergő, finom volt a pálinka!)

Biztosra veszem, hogy a jövőben majd jobban odafigyelek a fesztiválokra és a fellépőkre, addig pedig számolom vissza a napokat december 10-ig a következő magyarországi Ignite fellépésig.

Szelencesiker: 59 – elmenni egy zenei fesztiválra - SIKER

Voltatok már zenei fesztiválon? Nektek milyen tapasztalataitok vannak?