#Szelencegondolat

Szelencegondolat

Nem tudom, hogy történt.

Nem tudom mi történt.

Tegnap még december elseje volt, aztán jött a Mikulás, felfedeztük Salzburg és Linz városát, hirtelen 26 éves lettem, kiskarácsony nagykarácsony, de jó néhány napig szabadságon vagyok, hopp, holnap munka, jé ma már Szilveszter van, persze, persze, bejövök január elsején túlórázni.

Nos, valahogy így, és ilyen stílusban reppent el a decemberem, szinte egy szempillantás alatt. Mire felocsúdtam, már a nappaliban hallgattam a Himnuszt éjfélkor, és próbáltam nyitva tartani a szememet arra a néhány percre. Mondanám, hogy sikerült, de kit akarok áltatni…?

Mindezek fényében gondolom nem túl meglepő, hogy azon sem gondolkodtam el, milyen volt a 2015-ös évem, és mit várok 2016-tól.

Nem szeretnék évet értékelni, nem szeretnék fogadkozni, és nem készültem újabb listával sem. (van ugye ez az elemi vonzódásom a listaíráshoz…)

Jól szeretném érezni magam. Nevetni szeretnék és nevettetni, és nyaralni, mindent fotózni, és kávét inni a napsütésben, meg rozé fröccsöt a Rómain, szeretnék jó könyveket olvasni, kellemesen ejtőzni hideg téli estén egy kád forró vízben, nevetni ha egy felvételen Csőrikés a hangom, bulizni és koncerten csápolni, rákacsintani arra aki szimpatikus, elmenni egy Wellbox órára, eltáncolni mindent amit el akarok táncolni, még több alkalommal pirosra rúzsozni a számat, és még sorolhatnám napestig.

2016 jó év lesz, mert ha nem, akkor is azzá teszem.

Boldog új évet kívánok a drága Szelencenyitogatóimnak!

Köszönöm, hogy vagytok.