2015. október 20.

#57 Szelencegondolat - Think pink Pinktober!


Nem hazudok amikor azt mondom, ennek a bejegyzésnek a megírására szeptember közepe óta készülök. Felírtam számtalan nyalipapírra, a határidőnaplómba, a blogos-mindenes pávatollas füzetkémbe, a tenyeremre, mégsem jött az, aminek jönnie kellett.
Hogy lehet erről a témáról írni úgy, hogy ne legyen kioktató, parancsolgató, "csak azért ír róla, mert ez most divat".  Fújjuk akkor most el sok ember feje felől ezt a hatalmas butaságfelhőt: rákosnak lenni piszkosul nem divat, a rákról írni piszkosul nem divat még akkor sem, ha olvastad a Csillagainkban a hiba c. könyvet. 
A rákról írni, a pinktoberről blogolni, felhívni a figyelmet arra, amit röviden úgy foglalnék össze, hogy húzz el a szűrővizsgálatra, az nem divat, hanem pixeles popsin billentés, bosszantó felugró ablakos figyelmeztetés.




1985. óta október a mellrák elleni küzdelem nemzetközi hónapja, ilyenkor a civil szervezetek változatos programokkal  igyekeznek felhívni a figyelmet arra, ennyire fontos rendszeresen részt venni a szűrővizsgálatokon, és megtanulni a helyes önvizsgálat lépéseit. 
A programokról -csak úgy, mint a szervezetekről-, megoszlanak a vélemények. Kell-e harsányan, szívünket-lelkünket, magunkat tokától bokáig pinkbe öltöztetni október mind a harmincegy napján, vagy elég jelzésértékűen viselni valamit - egy kendőt, egy felsőt, egy kardigánt, egy szalagot, egy stigmát. 
Nem az én tisztem eldönteni, mi a jó megoldás - a harmincegy napon át történő aktív, színes figyelemfelhívás, vagy az egészen éven átívelő kitartó, csendesebb segítségnyújtás.

Magyarországon nagyjából 5-6000 új mellrákos beteget regisztrálnak, évente mintegy 2000 nő veszíti el az életét a betegség miatt - ezzel a száraz statisztikai adattal a mellrák a magyar nők leggyakrabban előforduló betegsége. Összehasonlításul: a neten fellelhető statisztikák alapján méhnyakrákkal évente nagyjából 1100 beteget diagnosztizálnak, és 4-500 nő halálát okozza. 
Meglepő adat, ugye? Azonban ha a daganatot időben észreveszik, és megkezdik a szükséges terápiát, akkor nagyjából 80%-os öt éves túlélés biztosítható - újabb meglepő adat, igaz? Mindezzel ellentétben a későn diagnosztizált, áttétes emlőrák túlélési aránya csupán 15%. 

Én csak annyit kérek - HáromHónap Áginál kicsit szürkébben-, hogy fordítsatok elegendő időt magatokra: járjatok, pardon járjunk rendszeresen szűrővizsgálatokra, tanuljuk meg, hogyan kell helyesen végezni az önvizsgálatot, olvassunk, ismerkedjünk, bízzunk, támogassunk, szeressünk, legyen minden páros és páratlan testrészünk csuriban ismerősökért és ismeretlenekért, tájékozódjunk lehetőségekről, alternatívákról, és ne tereljünk azzal, hogy velem ez nem történhet meg, ez másokkal szokott előfordulni.
Mert néha mi vagyunk a mások... Azt pedig mondani sem kell, hogy minden úgy kezdődik, hogy egyszer csak van.



Érdeklődök figyelmébe szívből ajánlom HáromHónap Ági Rózsaszín naplóját, ami nem is olyan tipikus rózsaszín: nem ragad bele a cukorszirupba a szemem miközben olvasom, mégis a stílus, a mondanivaló, és az akarat odaszegezi az embert.
Olvassátok, szeressétek.

Menjetek, menjünk szűrésre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!