2015. szeptember 17.

#52 Szelencevélemény



A főnököm, és jó néhány kollégám gyakran kacarászik azon, amikor Ágival és Eszterrel már hajnali negyed nyolckor azt tervezgetjük, hogy mikor, mit, de legfőképpen hol fogunk ebédelni. Nincs mit tenni, nálunk az ebéd kardinális kérdés, és program, éppen ezért nem árt előre tisztázni, kinek mire vágyik éppen a gyomra. 
Mindazok ellenére, hogy az irodánk a belvárosban van, az ebédelési lehetőségek mondjuk úgy, korlátozottak. 

Szerencsére, az elmúlt néhány évben a belvárosban gombamód kezdtek szaporodni a street foodos helyek - kinek cseng ismerősen a Leves. vagy a Pasta. neve? Na ugye... ;]
Néhány hónappal ezelőtt, az irodánktól nem is olyan messze - nettó két és fél perc sétára- nyílt egy Soup Culture levesbár. 




Általában egy héten egyszer, de néha kétszer is - na jó, kit akarok áltatni, bazsalikomos málnaleves idején- arra fúj a nyugati szél. 
Kedvelem a helyet, nagyon apró, családias, gyors, precíz, udvarias kiszolgálás, és a bazsalikomos málnaleves annyira hihetetlenül finom, hogy forró nyári napokon szeretném, ha az irodai csapból is az folyna. 

Miért is írom most ezt a bejegyzést? Tegnap rapid ebédet kerestem, bevetettem magam tehát a Soup Culturebe, ahova a joghurtos erdei gyümölcskrémleves csábított. Igen ám, csakhogy van nekem ez a pöti kis eperallergiám - elég egy nagyon apró eperdarab, és beterítenek az apró piros pöttyök, szorul a torok, szóval annyira nem jó móka.

Kedvesen érdeklődtem, hogy eper került-e a levesbe, mert ha igen, akkor szomorú szívvel, de mást kell választanom. Nos, kedves Szelencenyitogatók, ezen a ponton valami olyan történt, ami eperallergiás pályafutásom során még soha: mivel a kedves pultos lány, és pultos fiú nem voltak biztosak abban, hogy van-e eper a levesben, felhívták a szakácsot telefonon, és megkérdezték.

Másnak talán ez apróság, de nekem, a bazsalikomos málnakrémleves mellett ez az apró gesztus volt az, ami még az eddiginél is szimpatikusabbá tette a helyet. 
(Sajnos epres volt, így végül egy bazsalikomos paradicsomleves lett a befutó, instantszerelem 2.0)


Kedves Szelencenyitogatók, ti hogy álltok a street fooddal? Szeretitek? Jártatok már a Soup Cultureben? 


3 megjegyzés:

  1. Nekem eddig a Bors volt a nagy kedvenc (a Leves-t próbáltam még, az nem akkora wow), de rá is keresek, hogy hol van a Soup Culture, mert jó lenne egy új levesezőt is tesztelni :)
    Sajnos a XIII. kerületben, ahol a munkahelyem van, nem annyira jó a helyzet, de azért nem is teljesen reménytelen: nemrég nyílt a New York Bagel, és van egy Dzsángó nevű szendvicsező, ami zseniális (csak pont a levesekért nem vagyok annyira oda). Azért szívesebben dolgoznék valahol a Kazinczy u. közvetlen környékén...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kaméleon!

      A 13. kerület Soup Culture a Kassák Lajos utcában van, nagyon mini üzlet, de annál hangulatosabb. A meleg levesek közül ajánlom a bazsalikomos paradicsomlevest sajttal, mennyei!

      Ahogy nézem a térképen, a munkahelyemtől 10 perc sétára van a NewYork Bagel, ami nagyon ígéretes a honlap szerint. Ettél már ott? Milyen?
      A Dzsángóról nem találtam túl sok mindent a neten...

      Nem tudom a kerület melyik részén dolgozol, de mi sokat járunk a Nagyiba, ami kicsit menza jelleg, de jól főznek. Van napi menü, ill. állandó kínálat is, ár-érték arányban a közelben verhetetlen.
      http://nagyietkezde.hu/?q=node/3

      Törlés
    2. A N.Y.B.-ben voltam már párszor, érdemes benézni, nagyon jók a bageleik (és van teljes kiőrlésű!), a töltelék általában a klasszikus vonalon mozog, inkább sonka-sajt alapú, nekem a Tuna melt a kedvencem (és az áfonyás brownie...)
      A Dzsángó elég elvarázsolt hely, random fel szokták tölteni a menüt a facebook-oldalukra (https://www.facebook.com/Dzs%C3%A1ng%C3%B3-687556554630210/timeline/), de a szendvicseik állandóak és szuperek, a levesek is jók szoktak lenni.
      A Nagyinak utánanézek :)

      Törlés

Kedves Szelencenyitogató!

Köszönöm, hogy időt szántál rám, és megosztottad velem a véleményedet!