#44 Szelencekedvenc

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mire is emlékszem a júliusból, három dolgot mondanék: forróság, víz, csörögazóramiértkellfelkelni?! Hihetetlen lassan cammogott ez a hónap, és a helyzeten az sem segített, hogy a forróságtól sokszor aludni sem tudtam – igazi megváltás volt a klimatizált irodában üldögélni, ha alváskompatibilis lenne a piros IKEA kanapé, biztosan áthelyeztem volna a székhelyemet egy-két nyugodt éjszaka reményében.

A hónap egyik legnagyobb kedvence nyilván a római vakációnk, amikor is újabb Szelencefélsiker született Olaszhonban.  Akit bővebben érdekel a római vakáció, az ide kattintva olvashat róla. 

Mint azt már tudhatják a kedves Szelencenyitogatók, édesanyámmal nagy Pandora rajongók vagyunk. A római vakációnk emlékeként került a karkötőnkre egy-egy Colosseum charm – az én karkötőmön így teljesen utazós hangulat uralkodik. Apa szintén egy Pandora mütyürrel lepte meg anyukámat a II. ötödik házassági évfordulójuk alkalmából, így anyukám egy piros Vespával érkezik a Colosseumhoz.

Szintén Pandora szerzemény ez a három gyűrű is, akiket a nyári leárazások alkalmával mentettem meg, hogy aztán az idők végezetéig boldogítsuk egymást. A fekete az erőt, a rózsaszín az örömöt, míg a fehér a reményt szimbolizálja. Különösen jókor találtak rám ezek az ékszerek, szeretem őket viselni – nagyon finomak és egyszerűek, kényelmesek, a színes  tűzzománcok mégis játékossá teszik az ékszert.

Az egyik kedvenc BB krémem ez a koreai darab. Nálam nagyobb és precízebb beauty bloggerek leírtak már róla mindent – a csomagolástól elkezdve az illatán keresztül a INCI-finci listáig-, így csak annyit jegyeznék meg, hogy ez a BB krém, bizony elfedi a tűzzománcot…

Egyik római reggelünkön elképedve vettem észre, hogy kitörött a tűzzománc a gyűrűmből – csodálkoztam, azt hittem a tűzzománc túlél engem is. Könnyek között visszavittem az üzletbe, ahol az eladók elképedve forgatták a gyűrűket, hogy ilyet még nem láttak, de természetesen kicserélik az ékszert. Néhány nap múlva visszamentem, hogy elhozom a csereékszert, mire az egyik eladólány a biztonság kedvéért elkezdte baba popsitörlőkendővel törölgetni a gyűrűket, és láss csodát, a BB réteg alatt ott volt a tűzzománc…

Nagy kedvencem voltak még júliusban ezek a csodálatos Rimmel szemcerkák is.  Szép színek, korrekt ár, könnyen satírozható, tartós, vízálló. Kell ennél több? Igen, még több színben a fiókomba.

Bár a beharangozó képeken annyira nem tetszett, élőben első látásra szerelembe estem az Essence tengerészes kiadásával, ezért a két rúzs, a pirosító és a vasmacskás szütyő új otthonra lelt szerény hajlékomban. 

Júliusban, ha éppen nem dolgoztam, akkor éppen dolgozni indultam, vagy onnan jöttem. Azt a kevés időt, amit mégis itthon töltöttem hol aktív, hol kevésbé aktív Lie to me nézéssel töltöttem. Aki nem ismerné, Magyarországon Hazudj, ha tudsz címmel! futott ez az amerikai sorozat. A történet szerint Cal Lightman emberi arcokról olvas - arckifejezésekből és mikroarckifejezésekből meg tudja állapítani, a beszélgetőpartnere igazat mond-e, vagy nem.
Az alaptörténet nagyon tetszik, a maga nemében egyedülálló - pörgő párbeszédek, érdekes szituációk, jó színészek, mégis, ami hiányzik a sorozatból az a jellemfejlődés. Lightman ugyanolyan tuskó az utolsó részben, mint az elsőben, Foster ugyanolyan anyáskodó mindent megbocsájtó az utolsó részben, mint az elsőben, és így tovább. Mindezektől eltekintve kikapcsoló volt a három évad a maga 48 részével együtt, Tim Roth pedig zseniális. Ördögien zseniális.

A havi könyvem – annyira kellemetlen, régen heti, illetve napi könyveim voltak…- William Paul Young Viskó/ c. könyve. Érdekes, hogy ezt a könyvet is a kedvencek közé tettem, mert ha egészben nézem, akkor azt kell mondanom, nem tetszett. A kerettörténet igazán erős lehetne, viszont a történet spirituális része helyenként túl kusza és követhetetlen. Vannak azonban a történetben olyan  gondolatok, amiket érdemes kimazsolázni, átrágni.
Kedvenc Szelencemondat a könyvből:  

"A megbocsátás nem felejtést jelent, Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát."

Júliusi nagy felfedezésem a slam poetry.  Nem múlt el júliusi nap anélkül, hogy ne jött volna velem szembe a neten egy roppant erős, olyan "apofámleszakad" slam. Nehéz közülük egy kedvencet választani - mert egyszerűen túl sok jó van, jajj nekem!-, mégis Hlinyánszky Domonkos egyik slamje nagy hatással volt rám. Vagyunk mi - maroknyi emberek kis csoportja, akiknek furcsa/kusza a viszonyunk az egyik (biológiai) szülőnkkel. Ebben a slamben pont az a keserédes fájdalom van, ami csak a publicitással csitulhat. Vagy akkor, ha elengedjük a másik ember torkát...